Kínában a borkészítésnek több évezredre visszatekintő hagyományai vannak. Egyes tudósok szerint már 6-7 ezer évvel ezelőtt felhasználták a Vitis thunbergii, Vitis flexuosa és Vitis amurensis szőlőket borkészítésre.

Hitelesen csak az bizonyított, hogy a Han-dinasztia, ie. 206 előtti, korai Kínában kétféle alkoholos italt készítettek, a „jiu”-t és a „li”-t. Ezeknek az alapanyaga vagy rizs, vagy gabona volt (a kínai „jiu” írásjegy ma is megegyezik a japán „sake” irásjeggyel). A „jiu” sötét, erős és igen kedvelt, a „li” világos, édes, magasabb rizstartalmú ital volt, amelyeket főleg ünnepélyes alkalmakkor szolgáltak fel a vendégeknek. Természetesen ezek az italok nem minősültek bornak (szőlőmustból, erjesztésse nyert, alkohol tartalmú ital), azonban ezek alapozták meg a kínaiak igényét a későbbi borok fogyasztására. Ugyanebben az időszakban, volt még ismert a „yin” ital, amely víz és az előbb említett alkoholos italok keveréke volt. A Zhou-dinasztia (ie. 12. század – ie. 221) előkelőségei fogyaszthatták ezt az italt, csak a megszabott formák szerint (matracon térdelve, az ital a jobb kéznél, míg a központban az étel). Az ebből a korból származó írásos emlékek „Énekek könyve” (Shijing) és „Rítusok könyve” (Liji) már említést tesznek szőlőtermesztésről, de ez főleg étkezési célokat szolgált.

Bár Kína nem igazán nevezetes bortermeléséről, bizonyított tény, hogy a szőlőtermesztés már a Han-dinasztia (ie. 206- isz. 8) idejében jelen volt Nyugat-Kínában. Sima Qian történelmi feljegyzései szerint (Shiji), Zhang Qian tábornok, Han-wu császár parancsára, ie. 138 és ie. 121 között már elültetett a Tien San-hegység Ferghana-völgyéből (ma Üzbegisztán) származó szőlőmagokat Xinjiang és Shaanxi tartományokban. Ebben az időszakban a bort (főként Közép-Ázsiából importált) csak ünnepeken fogyasztották, vagy önmagában, mielőtt a vendégek helyet foglaltak, mintegy köszöntő italként, vagy ételek kísérőjeként. Ha az étkezés után is folytatódott a borozás, akkor feltétlenül felszolgáltak szárított húst vagy halat.

Bár már a Tang-dinasztia (618-907) előtt is készítettek bort, biztos, hogy a technológia még elég fejletlen volt. A források szerint azonban a Tang-dinasztia időszakában már jelentős mennyiségű drága, jó minőségű bort importáltak a mai Taskent (Üzbegisztán) övezetéből. Turfan (Xinjiang tartomány) kínai elfoglalása után, 640-ben telepítették be az első ültetvényeket Ürümcsi térségében, a „Kígyó”, „Sárkány Gyöngy” (a mai, vörös Cabernet Gernischet) és Maru (fehér, csemegeszőlő) fajtákkal.

A szőlőtermesztés lassan elérte a belső tartományokat, mint Gansu és Shanxi is. Ennek köszönhetően indult meg egy, már ősi, hazai szőlő (Vitis thunbergii) művelése is, amelynek elvadult ültetvényeit még ma is megtalálhatjuk Shangdong tartományban, Shanghaitól északra. A Yuan-dinasztia (1279-1368) korában a borkészítés és borfogyasztás már elfogadottá vált, a dinasztia uralkodói kedvelték a bort és parancsba adták, hogy csak bort lehet használni uralkodói templomi szertartásokon, illetve borászatokat alapítottak Anhui és Jiangsu tartományokban.