A világ egyik legbefolyásosabb borszakírója, Jancis Robinson az elmúlt hetekben többször is felhívta a figyelmet a magyar borokra. És ha ő ezt teszi, akkor az nagyon jó jel. Egyrészt azért, mert a világban nagyon sokan figyelnek és hallgatnak a szavára, másrészt pedig a figyelemfelhívásokat a híres hölgy nem egyedül az amúgy rendkívül olvasott blogjában gyakorolja, hanem a Financial Times hasábjain is, saját rovatában.

Szepsy István, a magyar zseni

Jancis Robinson először Szepsy Istvánról mondott ítéletet, zseninek nevezve az ismert hegyaljai borászt. Röviddel ezután hosszú elemzéseket közölt a magyar borokról, egyik írásában például úgy véli, hogy ezek minősége a borvilág egyik legjobban őrzött titka lehet.

Egy másik angol borszakértő, Elizabeth Gabay is egyre többet foglalkozik Magyarországgal. Élményeiről a Borigo hasábjain számol be. Az interjúban egyebek mellett a balatoni borokról is beszél, külön kiemelve Légli Géza munkásságát.

A szakértő szerint: "a Balaton környéki fehérborok inkább gyümölcsösek és érettek, de aligha tudnám pontosan leírni - a borokon keresztül - az északi és déli part közötti különbséget. Vélhetően ez azért van így, mert még nem tudom pontosan mit keresek a Balatonnál. Ilyenkor úgynevezett szakmai kóstolókra van szükség, amelyet magyar szervezet rendez, és valaki bemutatja, hogy melyik területen mire koncentráljak. Ez az egész világon így történik, és van erre példa Magyarországon is, ahogy azt Tokaj kiválóan reprezentálta már számtalan alkalommal. Olyan hazai szakértőkre van tehát szükség, akik meg tudják mondani, mi mondjuk a balatoni merlot esszenciája. Eddig csak egy olyan emberrel találkoztam a Balatonnál - egy termelővel -, aki valóban ismerte a dűlőinek a karakterét, és azt megmutatta a boraiban is. Ő Légli Géza."

Légli Géza Merlot Válogatás borát az inforadio.hu is méltatta.

Mire számíthatnak a magyar borászok?

Jancis Robinson a tőle idézett sok jót azok után írta, hogy Budapesten részt vett néhány kóstolón, amelyet Mészáros Gabriella, a Borkollégium vezetője szervezett. Mészáros Gabriellától, az egyik legismertebb hazai boriskola vezetőjétől azt kérdeztük, hogy mire számíthatnak a magyar borászok, milyen szempontok alapján bírálják a nemzetközi szakértők a világ borait.

"Úgy gondolom, ha a magyar borainkkal meg akarunk jelenni külpiacokon, akkor tudnunk kell azt, hogy a mi borainkat hogyan értékelik más országok kereskedői, vendéglátósai vagy bárki, aki a borral szakmai szinten foglalkozik" - mondta Mészáros Gabriella.

Hozzátette: A Wine and Spirit Education Trust rendszerében az oktatás lényege az azonos elvek alapján történő borértékelés. "Nagyon sokan nagyon sokféleképpen próbálták már megközelíteni a borkóstolást, és tetszik, nem tetszik, el kell fogadni, hogy más rendszer, mint az egyensúlyközpontú kóstolás, egyszerűen nincsen, nem tartható fönn, nem ad reális eredményeket. Ki kellene mozdítani végre az embereket abból a rendszerből, ahol különféle, viszonylag gyorsan változó, aromatikához köthető tulajdonságokba kapaszkodnak. Egy bornak soha nem az a lényege, hogy március 18-án viola illattal mutatkozott-e be a pohárban, hanem az a lényege, hogy milyen az egyensúlya, a borban lévő fő összetevőknek az egymáshoz viszonyított aránya."

Mészáros Gabriella szerint a lényeg, hogy egy bornak "milyenek a savai, vörösbor esetén milyen a tannintartalma, az alkoholtartalma, a lehetséges cukortartalma. Mindezek együtt hogy állnak össze egy harmonikus vagy éppenséggel diszharmonikus egésszé, hiszen ezek azok az összetevők, amelyek sokkal állandóbbak, mint az aromatika. Tehát a kóstolás lényege ez, ezután következik a bor koncentrációja, amiből értelemszerűen az alapanyagra lehet következtetni, a bor egyedisége, hosszúsága, érlelhetősége. Ez a borkedvelők számára legalább olyan fontos, mint a vendéglátásban. Egyre többen vannak, akik nagyobb összegeket kívánnak befektetni például borvásárlásba. Ahhoz, hogy valaki tudja, hogy mibe fekteti a pénzét, tudnia kell, hogy amit ő megvásárol, az vajon fogja-e bírni azt a tíz-tizenöt évet, amire szánja, vagy pedig jobb, ha egy éven belül elfogyasztja a készletét és megissza a barátaival."

A külföldi szakértők mindenhol, így Magyarországon is "azt próbálják sugallni a termelőknek, hogy a szüreti időpont megválasztásával, a megfelelő szőlőfajták kiválasztásával, az egyensúlyra, koncentrációra, hosszúságra való törekvéssel és a gyümölcsösség megőrzésével lehet előbbre jutni. Nagyon sok olyan borral találkoztak és találkozunk mi is, amelyeknél elég gyakori a túlságosan magas alkoholtartalom. Ez fehérborok esetében éppúgy elfedi a bornak a lényegét, eleganciáját, ízeit, gyümölcsösségét, mint egy túlságosan erőteljes tannintartalom a vörösboroknál. Tehát ne felejtsük el azt, hogy a bor végül is szőlőből, azaz gyümölcsből készül. Hogyha a gyümölcsöt egyáltalán nem lehet a borban a különféle egyéb rárakódó sallangoktól megtalálni, akkor egészen biztos, hogy azt a bort a világ egyik csücskében sem fogják nagyra értékelni."

A Borkollégium vezető tanára beszélt arról is, hogy a magas alkoholtartalom a vörösborok esetében szintén probléma lehet, és szerinte ezt a magyar termelőknek is figyelembe kell venniük.

Mint mondta: "kétségkívül van egy olyan fogyasztói réteg, aki kifejezetten szereti, sőt, igényli ezeket a sokszor lekváros, aszalt gyümölcsös, nagyon-nagyon érett, délies karakterű illatokat, ízeket, de a túlérett szőlőből készült bor sokkal gyorsabban öregszik. Márpedig a borok igazi értékelésénél feltétlenül figyelembe kell vennünk azt, hogy milyen a bornak a potenciálja. Ha én egy nagy értékű vörösbort vásárolok, mondjuk kiadok érte 60-100 eurót, akkor elvárom, hogy az a bor ne fáradjon el hatévesen, nyolcévesen, hanem akár 18 vagy 20 éves korában is elő tudjam venni a pincéből. Márpedig a túlérett, tehát nem optimális időben szüretelt szőlőből készült vörösborok rövidebb életűek lesznek."

A Mészáros Gabriellával készült interjú az InfoRádió Hordóminta című magazinjában hangzott el május 5-én.