„A cél nem egy megarendezvény megszervezése volt, hiszen az nem is illet volna ehhez a borsorhoz, amelynek meghatározó hányadát kis tételszámú borok alkották. Ennek ellenére nagyon örülünk annak, hogy több mint 250 vendég volt kíváncsi hazánk egyik legkiemelkedőbb hungaricumára” – mondták el a szervezők, a Vinoport.hu Online Bormagazin munkatársai.

Az est koncepciójának fontos része volt a vendégek előzetes tájékoztatása, ennek érdekében a kóstoló előtt két nappal a jelentkezők egy részletes leírást kaptak a csütörtökön este kóstoltatásra kerülő furmintokról. E mellett azt is lényegesnek érezték a kötetlen stílusú borkóstoló szervezői, hogy a vendégek személyesen beszélgethessenek el a borok készítőivel, ezért is volt különös jelentősége annak, hogy a legtöbb esetben valóban a borász állt az asztalok mögött, és töltötte a furmintokat.

Az eddig is megfigyelhető volt, hogy a vájt fülű borfogyasztók körében az utóbbi években egyre elterjedtebb a komoly, dűlőszelektált furmintok iránti érdeklődés, ez a kóstoló azonban egy olyan rendezvénysorozat része első része volt, amelynek elsődleges célja, hogy erre, a kiváló és egyedi bortípusra a szélesebb közönség figyelmét is felhívja.

A Furmint Február filozófiája:

A Furmint Február egy civil kezdeményezés, amelyben meghatározó hazai pincészetek, éttermek, borkereskedések fognak össze annak érdekében, hogy közösen hívják fel fogyasztóik, vendégeik figyelmét a furmintra februárban. Az idei rendezvénysorozat amolyan próbaévnek tekinthető, a szervezők azonban a pozitív visszajelzések után bíznak abban, hogy jövő februárban tovább szélesedhet a részt vevő partnerek köre, így még több leendő furmintbaráthoz juthat el az üzenet: februárban igyunk furmintot!

A borsor elemzése

A Furmint Február 2010. február 25-i kóstolóján bemutatott több mint 50 furmint - tekintettel a mintaszámra és a kiállítók névsorára - jól reprezentálta a hazai furmintkínálat felső szegmensét. Ennek eredményeként és a pincészetek által rendelkezésünkre bocsátott információk alapján levonhatóak bizonyos megállapítások a minőségi furmintról.

Bevezetésképp érdemes összefoglalni az est folyamán kóstolt borokkal kapcsolatban, hogy azok főképp arról a két borvidékről érkeztek, amelyeket legtöbben azonosítunk a szőlőfajtával. Tokaj és Somló mellett azonban kóstolhattunk bort az egyébként Nagy Somlói borvidékhez tartozó Ság-hegyről, Egerből, Zalából és az osztrák Rusztról is.

A két fő furmintos borvidék méretkülönbségéből természetesen adódik, hogy a borok döntő többsége, vagyis több mint 70%-a Tokajból érkezett, ezt követte majd’ 20%-os aránnyal Somló.

Az évjáratokat vizsgálva megállapíthatjuk, az est gerincét a két, aktuálisan piacon lévő évjárat alkotta: a 2007 és a 2008. Ezeken túl kóstolhattunk néhány, még hordómintának számító 2009-es tételt is, valamint a régebbi, már forgalmon kívüli évjáratokból előkerült 2006, 2004 és 2002.

A sort száraz és félszáraz borok alkották a könnyebb összehasonlíthatóság érdekében. A furmintról tudni lehet, hogy későn érő fajta, amely általában határozott savgerinccel bír. E két tulajdonság kiemelkedően fontos, ha a tokaji stílusú édes borokra gondolunk, legyen szó késői szüretelésű tételekről vagy a legendás aszúkról.

Most azonban azt vizsgáljuk meg, milyen markánsan jellemző a késői szüret eredményeként kialakuló magas alkoholtartalom a száraz borok esetében. Az összefüggés persze ennyire sosem lesz egyszerű, hiszen több olyan tényező, mint az évjárat vagy a talaj, befolyással bír a végső eredményre.

A két legjobban reprezentált évjárat, ahogy azt korábban elmondtuk, a 2007-es és a 2008-as volt. Az előbbi, azaz a 2007-esek esetében, a borok 76%-ának alkoholtartalma 13,0 és 14,9 között mozgott, az ezen tételekhez kapcsolódó szüreti időpontok szeptembertől novemberig terjedtek, a legtöbben azonban október első felében szüreteltek, ami fehérszőlők esetében késői szüretnek tekinthető. Míg az arányok 2008-ban sem változtak alkoholtartalom szempontjából, addig a szüret időpontja néhány kivételtől eltekintve október végére, november elejére koncentrálódott.

A furmintok többségére a hordóban, vadélesztőkkel történő erjesztés gyakorlata volt jellemző, főleg nagyobb pincészeteknél, magasabb tételszámnál fordult elő a fajélesztők használata, valószínűleg a nagyobb biztonság garantálása érdekében. Az érlelés szinte kizárólag fahordóban zajlott, mindössze néhány esetben maradt tartályban a furmint.

Egyrészt abból, hogy a kóstolón sok kis pincészet vett részt, másrészt abból, hogy viszonylag nagy volt a dűlőszelektált borok száma adódott, hogy sok, 1000 palacknál kisebb tételszámban piacra kerülő furminttal találkozhattunk. Összesen 9 pincészet lépte át a 10 000-es határt, közülük pedig mindösszesen egy a 100 000-et. Nemzetközi viszonyban tehát kis vagy ultra kis mennyiségekkel számolhatunk a hazai csúcsfurmintok esetében.