A rendezvényt többek között a brit Decanter és a Tokaj Reneszánsz Egyesület szervezte Discover the Magic of Tokaji címmel. Hugh Johnson Anglia ismert, és a királynő által is elismert, (a Brit Birodalom rendjének tiszti fokozatával – OBE – tüntették ki) borszakírója és kertésze. Az ő nevéhez fűződnek olyan, a szakirodalom klasszikusának számító könyvek is, mint A világ boratlasza, vagy A bor története. Az 1970-es években járt először Tokajban. “Szerelem volt első látásra” – mondja. Külföldit még nem hallottam ilyen szeretettel, lelkesedéssel és elismerően beszélni a TOKAJI – ról. Köszöntő beszédét a XIV. Lajosnak tulajdonított mondattal kezdi, miszerint a Tokaji “a királyok bora, és a borok királya”, majd kiemeli, mitől olyan különleges és egyedi a Tokaji. A világ több szegletében készítenek késői szüretelésű, vagy botritiszes édes desszertbort, lásd a botritiszes Semillon – Sauvignon Blanc párost Franciaországban, a Sauternes régióban, vagy a késői szüretelésű Semillon-t Ausztráliában, Chardonney-k hadát az újvilágban. De Tokajban a fajta, a talaj szerkezete és a mikroklíma valami egészen különlegeset, egyedit, a világ más táján megismételhetetlent alkot.

Megnyitó beszéde után az alsó terembe levonulva találkozhattunk a borászatok standjaival. Az asztalok körbe voltak rendezve, ki 2-3, ki 5-6 bort kínált, a száraz Furminttól az 5-6 puttonyos aszúig, sőt esszenciáig.

A standok így helyezkedtek el:
1. Alana – Tokaj
2. Béres
3. Bodvin
4. Chateau Dereszla
5. Chateau Pajzos / Sauska – Tokaj
6. Gróf Degenfeld
7. Disznókő
8. Dobogó
9. Patricius
10. Pendits
11. Royal – Tokaji
12. Samuel Tinon

A terem kis méretéből és a jó elrendezéséből adódóan lehetőség volt többször is körbejárni a standokat. Így érdekes volt először egy “száraz kört” tenni, és összehasonlítani, mennyire más száraz bort tud egy-egy borászat produkálni. Nyilván a dűlőknek, a dűlők talajszerkezetének különbözősége nagyban befolyásolja a bor savszerkezetét. Némelyik Tokaji szárazként is annyira kiegyensúlyozott és harmonikus hogy simán meg kellene állja a helyét az Európai piacon.

A “száraz kör” után következett az est fénypontja, az “aszú kör”. Feledhetetlen élmény volt a különböző puttonyszámú borok összehasonlítgatása. Hugh Johnson így fogalmazott: “Az a csodálatos az aszúban, hogy hiába édes, a cukortartalom és savtartalom egészséges egyensúlya egy száraz utóízt hagy a szájban”. És mennyire jól fogalmazott! Tucatnyi aszú kóstolása után sem úgy megy haza az ember hogy hú,édesből most egy fél évre elég, úgy megteltünk vele.

Kicsit mindig fájó pontja az ilyen kóstolóknak, ha nem találkozhatunk a borásszal a standoknál. Persze tudjuk, hogy a borásznak nem a marketing a feladata, pláne hogy november elején javában zajlik a munka a borászatokban, és ott van rájuk szükség. De több borászatnál csak a külföldi, jelen esetben brit kereskedelmi munkatárs állt a standok felett, akik nyilván jól értenek a boreladáshoz, de nem tudnak arról beszélni ami az igazán érdeklődő, borszerető közösséget érdekli: a dűlőszelektálásról, az évjárat hatásairól, a Zempléni tölgy nagyszerűségéről. Ezért fontos lenne hogy a rendezvények legtöbbjén a borász, vagy legalább az ott dolgozó munkatárs is meg tudjon jelenni, és “első kézből” bemutatni az adott terméket.

Amit pedig érdemes Hugh Johnsontól ellesni, az az, hogy mindannyiunknak ilyen büszkén, optimizmussal és lelkesedéssel kellene a Tokajiról, mint Hungarikumról, mint Magyarország világpiacra való bekerülésének lehetőségéről beszélnünk. Nem csak a tokajiaknak, hanem minden magyarnak.