Ezekben a napokban előbb a legnépszerűbb chilei borportál (PlanetaVino) közölte Patricio Tapia beszámolóját friss tokaji benyomásairól, majd a legtekintélyesebb helyi napilap (El Mercurio) hétvégi mellékletében jelent meg kétoldalas írása a magyar történelmi borvidéken tett látogatása során szerzett tapasztalatainak összegzéséről.

Az amerikai félteke neves chilei szaktekintélye többek között nemcsak hazájának népszerű borkalauzát (Descorchados) jegyzi már egy évtizede, hanem a Wine & Spirits Magazine munkatársaként és a kontinentális El Gourmet Chanel riportereként is aktívan tevékenykedik.

Ez utóbbi televíziós csatorna stábja forgatott nálunk egy héten át, Dr.Kosárka József, santiagoi magyar nagykövetnek köszönhetően, a Tokaj Renaissance vendégeként és szervezésében, amelynek eredményeként - várhatóan a jövő év első hónapjaiban - egy négyrészes sorozat kerül adásba, amelyet Alaszkától a Tűzföldig több tíz millióan láthatnak majd.

A forgatócsoport munkájában működött közre riporterként Patricio Tapia, aki első írásában annak kapcsán elmélkedik, hogy a Mádi Kúria Hotel éttermében nyelvi nehézségek miatt nem könnyen értett ugyan szót a pincérrel, de végül mind a sült fogas, mind az ahhoz ajánlott bor megnyerte tetszését. Érdekes olvasmányként említi Alkonyi László Tokaj - A szabadság bora című könyvét, amelyet a magyarországi útra készülődve lapozgatott és amelynek anyagából hasznos ismeretekre tett szert. Észrevételezi ugyanakkor, hogy szinte kihalt volt a helység: „A borok színvonalát tekintve Mád olyanféle, mint Saint Emilion, amely a nyár közepén zsúfolásig tele van turistákkal, miközben itt, Magyarország északkeleti részén, szinte Szlovákia határán, fáj az ember szíve." Kezdeti összbenyomásai ugyanakkor kedvezőek: „A stábot és jómagamat is elkápráztatnak az emberek, ez a hely, a táj tiszta és rusztikus szépsége".

Másik cikke „Tokaji: a királyok bora visszaszerzi trónját" címmel jelent meg. Ebben többek között említést tesz a környék útjain még mindig közlekedő és a letűnt időket idéző Trabantokról is, de megállapítja, hogy „ ...Tokaj és vidéke forradalmat él át, amelynek nem az ideológiákhoz, hanem sokkal inkább a borhoz van köze. És nem is akármilyen borokhoz, az biztos." Ezt követően részletesebben ír a királyok borának történetéről és arról, hogyan készül az aszú és miért is annyira különleges az eszencia. Napjaink viszonyairól szólva rámutat a külföldi befektetők szerepére, amelynek révén megújult a tokaji borászat, de ugyanakkor megőrzi eredeti hagyományait. Úgy véli, hogy az átalakulási folyamatból kiveszi részét a Tokaj Renaissance is, amelynek tagjai „arra törekednek, hogy helyére kerüljenek a dolgok" ezen a borvidéken.