A borfogyasztást az árak mellett, a kulturális hagyományok, a társadalmi helyzet és az étkezési szokások határozzák meg. A keleti, parti területek nagyvárosaiban (Peking, Sanghaj stb.) a nyugati kultúrák behatásának és a magasabb életszínvonalnak köszönhetően a fogyasztás országos szinten a legmagasabb. A bor kezd a tömény italok (beleértve a konyakot és a whiskeyt is) és a „baijiu” (egy nagyon tömény gabonaalapú helyi ital) helyettesítő termékévé válni.

Ezt a változást a bor szív- és keringési betegségeket valamint vérszegénységet gyógyító hatásába vetett hit; a borivás életstílus jelképe (képzett, felső osztálybeli, kifinomult személyiség); a borfogyasztási ismeretek oktatása, terjesztése is előnyösen befolyásolta a hozzájutási lehetőségek növekedésével egyetemben. A jómódúak körében a különösen a drága vörösborok és természetes csemegeborok (jégbor) fogyasztása divatossá vált társaságokban, éjszakai mulatókban és éttermekben.

A borok megvásárolhatóak az üzletekben is, de leginkább ajándékba, mint saját fogyasztásra vásárolják. A fogyasztás jó része inkább társadalmi eseményeken történik köszöntők kísérőjeként, mint otthon, étkezés után. Demográfiai adatok szerint 55 éves kor felett van a legkisebb igény a borfogyasztásra, míg a fő fogyasztó, a 34 és 45 év közötti rétegből áll, hiszen ők azok akik anyagilag is megengedhetik maguknak a luxust, illetve leginkább összhangban vannak a nyugati trendekkel és a nyugati világ kisugárzásával, a nyugati stílusú étkezéssel. Azonban a fogyasztói szokások rendkívül változatosak, amely a még ki nem alakult ízlésvilágra utal.

Az adatok azt mutatják, hogy 1996 óta a vörösborfogyasztás országszerte jóval túllépte a fehérborét, valamint megjelent a drága természetes csemegeborok iránti igény is. Az 1996-os kb. 50-50%-os arány megváltozott és mára már a vörösbor teszi ki a fogyasztás 70%-át. Az importált vörösbor többsége Spanyolországból és Chiléből származik, amelyeket a francia és ausztrál márkák követnek. Egy üveg XO konyakhoz viszonyítva egy átlagos fogyasztó a vörösbor megvásárlását sokkal inkább megengedheti magának.

Még egy jó ideig eltart, mire a borkultúra kialakul egy olyan országban, amely a bor élvezet szempontjából valójában még felfedezetlen terület. Valószínűleg emiatt esik vissza szinte a mérhető szint alá a nagyobb városokon kívüli területek borfogyasztása, különösen az importált borokat illetően. A növekvő eladások ellenére, a legtöbb ember még nem ismeri a nyugati típusú szőlőborok ízét, ezért azt túl száraznak találja, illetve nem engedheti meg azok megvásárlását. Ez az oka, hogy az elérhető árú, kínai palackozású borok félédesek vagy édesek, általában reduktív technológiával készültek (maximum 2 évesek) és olcsó helyi csemegeszőlőből készülnek. A fejlett borkultúra és az ízlésvilág hiánya miatt érdekes fogyasztási szokások is kialakultak, mint például a vörösbor jégkockákra töltése, vagy összekeverése sprite-tal, fehérbor keverése cola-val vagy citromos üdítőkkel. A bor ilyen jellegű keverésével az íze elfogadottabbá válik a fogyasztók számára. Ez azt sugallja, hogy a növekedés megtartására a egyrészt alkalmazkodni kell a fogyasztói szokásokhoz, illetve a fogyasztókat meg kell tanítani, hogyan szolgálják fel, hogyan ízleljék és hogyan értékeljék a bort.