Hagyományteremtő céllal első ízben 2009-ben hirdetett versenyt borászatok, pincészetek számára  a Piarista Rend Magyar Tartománya, hogy nevezzék be boraikat arra a válogatásra, melyen a nyertes különlegesség egy éven át viselheti a „Piarista bor” címet.

Egy szakértőkből és a piarista rendhez köthető tagokból álló zsűri (Rohály Gábor, a zsűri elnöke, Nyeste Pál SchP, Freund Tamás agykutató, Niszkács Miklós, a Magyar Bor Akadémia elnöke, Oberfrank Ferenc, a Piarista Diákszövetség elnöke) vakkóstolással, 100 pontos rendszerben értékelte a borokat, s állította fel íz, zamat, szín és illat alapján pontozva a rangsort. Ez a megmérettetés más, mint a hagyományos borversenyek – fogalmazta meg a díjazottakat bemutató sajtótájékoztatón Rohály Gábor borlovag, a Magyar Bor Akadémia alapító tagja.

Hernády Zsolt piarista öregdiák, a borválogatás ötletgazdája és szervezője hozzátette: a piarista bor más kritériumoknak is meg kell, hogy feleljen: „…akár betegeket gyógyítson, akár műértő gyomrot igazándi lelkesedésre hozhassa, akár a szerkesztői tollat hosszabb cikkek írására izgassa…” – idézett Somhegyi Ferenc SchP tartományfőnök 1877-ben írt leveléből.

Röviden ismertette, milyen fontos szerepet játszott a piarista rend életében a borászkodás. A rend magyarországi megtelepedésével egy időben megindult a borászat, az 1800-as években pedig már palackozták is a szerzetesek boraikat. Ezt törte derékba 1945: a kommunista rendszer felszámolta a nagybirtokokat, s megszüntette a piarista borászatot is. A rendszerváltáskor a rend ezt nem tudta folytatni, de nem is akarta, így született meg a gondolat, hogy a borászatok versenyén jöjjön létre a piarista bor.

A borászat egy rend életében több, mint egy finom nedű előállítása, hiszen a bor az eucharisztia egyik központi eleme – emelte ki Hernády Zsolt. A borválogatás esetében fontos szempont, hogy nemcsak egy kedves emléket elevenítenek fel, az a céljuk, hogy értékes borokat válasszanak ki „Az év Piarista bora” címre.

Van miért versengeni – emelte ki Rohály Gábor, milyen jótékony hatással bír a termelőkre a piaristák által meghirdetett borválogatás. A versengés más szempontokról is szól, más a győztes bor sorsa, mint egy szokványos borversenyen. Megkapja a címkén a „Piarista bor” feliratot, és a piarista család életének része lesz. A korábbi években jól választottunk, a fogyasztói visszajelzések ezt mutatják – mondta a hazai borkultúra meghatározó alakja. Rohály Gábor méltatta a szerzetesi jelenlétet a borászatban: a szerzetes számára mind az előállítás, mind a fogyasztás Isten nagyobb dicsőségére történik.

Szerzetesi Hittudományi Főiskola, a szerzetesség szellemi képzési központja ad helyet a rendezvénynek. Amikor 2015-ben Magyarországot választotta az egyetemes káptalan helyszínéül a piarista rend, első ízben kilépve a megszokott olasz, spanyol területről, 25 ország piarista közösségeinek képviselői – szerzetesek és a rendhez kötődő világiak – ünnepi asztalára került a piarista bor, s vált ezzel világszinten ismertté ez az egyedülálló magyar kezdeményezés.

A közelmúltban tartott piarista pedagógiai napokra a piarista bor címkéje kiegészítő feliratot kapott. „Tanulásra nyitottan” – hirdette a megújulás fontosságát a magyarországi piarista intézményekben tanító négyszáz pedagógus számára. Az elöljáró rámutatott: a tanulás nem pusztán értelmi, hanem egzisztenciális folyamat is – egy másik személy felé nyitunk, s így alakulhat ki egy barátság, egy igazi kapcsolat. A piarista bor nemcsak egy szép hagyomány hordozója, hanem meghív a nyitottságra, a barátságot teremtő tanulásra – fogalmazott az elöljáró.

A köszöntők után Labancz Zsolt átadta a díjazottaknak a kitüntető oklevelet. A 2011-es carmenère-ével nyertes Molnár Pince és a 2012-es cabernet sauvignonjával nyertes Canter Borház képviselője vehették át az elismerést.

A rendezvény után Labancz Zsoltot arról kérdeztük, hogyan kapcsolódik a tanítórend tevékenységéhez ez a borverseny. A tartományfőnök válaszában elmondta: „Ha rákérdezünk, kapcsolódik-e alapküldetésünkhöz, azt kell válaszolnunk, közvetlenül nem. Az induláskor bennem is volt idegenkedés, szükséges-e ez, de ahogy teltek az évek, megerősödött bennem, helyesen döntöttünk. Ugyan az oktatáshoz nem kötődik, de a piarista világunkhoz igen. Mindazok, akik munkánk révén kapcsolódnak hozzánk, örülnek annak, hogy a piarista név kötődik a borhoz is, s valamiképpen a kötetlenebb szórakozás világába is bekerül a piarista név, élmény és gondolatok. Így egy tágasabb világban, a közösségalkotás keretében megtalálja a helyét a bor.”