Ezt követően Dr. Zelnik József író, etnográfus, szimbólum-kutató, a Magyar Bor Akadémia alelnöke mutatta be legújabb tudományos könyvét a közönségnek. Érdekes volt egy rövid utazást tenni a borászat fejlődésének etnográfiai történetében. Az özönvíz előtti időkből indulva haladtunk Noé tutaján Egyiptomba, Mózes, majd a hellenizmus világába. Frappáns szófordulatok Dionysos korából kalauzoltak el a római birodalmon át a mai korba, ahol a megismerhettük a világ vezető vallásainak borhoz fűződő viszonyát is.

A komoly szakmai kutatásokon nyugvó könyv laikusok számára is élvezetes bemutatását Lukács Sándor Jászai és Prima Primissima Díjas, érdemes művész, a Magyar Bor Akadémia tagjának előadása követte. A Borsodból származó színész gyerekkorába repített minket, ahol egy kis családi boldogságszigetbe csöppentünk. Ezekből a napsugaras gyermekévekből táplálkozó verseket hallhattunk a művész két éve megjelent önéletrajzi ihletésű verseskötetéből. Beleshettünk egy miskolci butik kirakata mögé és pár sorban megtudhattuk, hogyan lett szerelmes kisfiúként a sorok szerzője egy mosolygó próbababába, akire később visszatérve még felnőtt fejjel is kíváncsi maradt. Másik verse előtt elmesélte, hogyan hitte azt az apjára felnéző gyermek egy pártrendezvényen, hogy mindenki az ő édesapját tiszteli az „Éljen APÁD!” skandálásával és miként csalódott először a rendszer zsarnokságában, amikor megtudta, hogy valójában a Rákosi rendszert dicsőítő „Éljen a párt!”jelszavakat hallja. A korszakverseket derűs négysorosok követték a közönség nagy lelkesedésének kíséretében.

A kulturális programokat záró tapsot követően ismét Zilai Zoltán vette magához a mikrofont és a kezdeményezést, hogy bemutassa az idei jelölteket. Ebben az évben is a szakma, a sajtó és a felkért szervezetek képviselői jelölhettek egy-egy borászt, bortermelőt erre a megtisztelő címre. A voksok összesítése után nevezte meg az Akadémia az öt legtöbb szavazatot kapott jelöltet. Idén két új névvel változott a tavalyi jelöltek listája.

Jelölésszámok tekintetében rangidősnek számító Légli Ottó hetedjére került be legjobbak közé. Bemutatkozójában külön kiemelte, mennyire megtisztelő számára, hogy ennyi alkalommal érdemelte ki a szakma elismerését, támogatását. Jelöltség tekintetében követi őt a sorban Vida Péter szekszárdi borász, aki számára idén is nagy öröm, hogy borvidékét képviselheti. A tavalyi év után másodjára állhatott be a sorba Gálné Dignisz Éva szigetcsépi borász, aki az utóbbi években nemzetközi sikereket elért rosé boraival hívta fel magára a hazai közönség és borásztársadalom figyelmét. A szekszárdi Dúzsi Tamás „Rosékirály” idén először kapott jelölést, így Szekszárdnak ebben az évben dupla esélye van a díjra. Másik első jelölt Áts Károly tokaji borász, aki dűlőszelektált aszúboraival folyamatosan komoly elismeréseket vív ki a hegyaljai boroknak.

Mind az öt jelölt beszámolt az elmúlt években elért szakmai sikereiről, elismeréseiről, de a trófeák felvonultatása mellett fontos volt számukra a szakember emberi oldalának bemutatása is, így megismerhettük a borászok mögött álló családokat is. Dúzsai Tamás viccesen meg is jegyezte, hogy a borok mellett a másik szenvedélye a család, hiszen hét gyermeket nevelnek feleségével. A könnyebbség végett a három „régi” jelölt mutatkozott be először, hogy mintát szolgáltassanak az újaknak. A sor végére került Áts Károly ki is fejezte elkeseredését, mert a többieket hallgatva rádöbbent, hogy a borral kapcsolatos érzéseit már előtte mindenki megosztotta a hallgatósággal, mondandóját pedig közben teljesen elfelejtette. A biztató taps után azonban ő is feltalálta magát, így mind az öt borásztól frappáns és teljes bemutatkozást hallhattak az akadémikusok.

A prózai ismerkedést a jelöltek borainak kóstolása követte, melyhez hideg és meleg falatok társaságában lehetett már kötetlenebb beszélgetést folytatni a díjra esélyes borászokkal. Mindenki a legjobb oldalát hozta ezen a téren is. Áts Károly asztalánál a dűlőszelektált aszúk mellett megismerhették a „híres” Áts Cuvéét, de belekóstolhattak sokat dicsért furmintjába is. Dúzsi Tamásnál nem hiányozhattak a sokat emlegetett rosék mellől az ugyancsak nemzetközi díjas hosszú érlelésű vörösborai sem. Gálné Dignisz Éva fehérborai és vörösborai mellett ugyancsak elhozta világversenyt nyert Kékfrankos Roséját, így az érdeklődők a nemzetközi zsűri után először hasonlíthatták össze a szekszárdi és kunsági borvidék rosé remekeit. Gesztenyés, Landord, János-hegy! Sorakoztak sorban Légli Ottó balatonlellei borász legszebb borai. Vida Péter társaságában pedig lehetőségünk volt a La Vida borcsalád megkóstolására, mely a borászat prémium kategóriás nedűit foglalja magában.

Az este kiválóan sikerült, minden jelölt a legjobbat hozta. Nincs is már más hátra, mint a döntés, de azt hiszem ez a legnehezebb. Van, aki úgy latolgat, hogy Légli Ottó hetedik jelölése meghozza a támogatók kitartását és az idei Borászok Borásza díj után őt választják a legjobb bortermelőnek is. A statisztikák oldaláról nézve viszont ennek kicsi az esélye, hiszen eddig még nem fordult elő, hogy egyazon évben egy borász kapja meg a két legrangosabb elismerést. Sokan úgy vélik a szekszárdi Vida Péter a legesélyesebb, hiszen, ahogy ő mondta ez a díj egyben a borvidék elismerése is. Ezt az elméletet támasztja alá az is, hogy idén a borvidékről ketten is a jelöltek között vannak. Esetleg a sajtó által oly sokszor méltánytalanul mellőzött, őszinte és szókimondó Dúzsi Tamást éri a megtiszteltetés? Tényleg ennyire kezd divatba jönni Szekszárd, hogy 6 évvel Takler Ferenc megválasztása után ismét a borvidéké lehet a dicsőség? Mikor törik meg a jég? Az idén másodjára jelölt Gálné Dignisz Éva lehet az első nő a csúcsborászok arcképcsarnokában? Itt is közrejátszik azonban az is, hogy 2007-ben az ugyancsak kunsági borvidéki borász, Frittmann János kapta meg az Akadémia bizalmát. Létezik-e a háttérben egyáltalán olyan íratlan szabály, hogy hány évnek kell eltelnie egy borvidék életében két díj odaítélése között? Áts Károly esetében az ő személyes sikereit erősíti ez a nem létező analógia is, hiszen Tokaj-Hegyalja utoljára 2003-ban vihette haza a trófeát, amikor Árvay Jánost választották meg a legjobbnak.

Sok a kérdőjel, sok elméletet gyárthatunk, vizsgálhatjuk a jelöltek mögött álló szervezetek lobbierejét, nézhetjük nemzetközi és hazai sikereiket, de latolgatásaink mindaddig csak víziók maradnak, amíg december 3-án a Magyar Bor Akadémia nyilvánosságra nem hozza idei döntését. Várjuk hát felcsigázva az eredményt, hiszen ez az előbbi okfejtésünk is jól mutatja, bármi megtörténhet…