A borászat mestersége családi örökség, Judith édesapja, Matthias Beck, és édesanyja, Christine alapozták meg a vállalkozást még 1976-ban. Az öthektárnyi terület az évek során tizenháromra nőtt, ám további terjeszkedést már nem terveznek. Mondván, a minőség fontosabb a mennyiségnél.

Időközben a régi családi pince is szűknek bizonyult. Ezért épült meg 2005-ben az új szupermodern létesítmény, amely optimális feltételeket biztosít a szőlő feldolgozásához, a borok tárolásához. A talajadottságok miatt nem a föld alatt, hanem fölötte helyezkedik el, ezért légkondicionáló rendszer biztosítja az ideális hőmérsékletet.

A szőlőültetvények döntően a pince körül helyezkednek el. A magasabban fekvő, szeles, kavicsos területek kiválóan alkalmasak a pinot noir és a zweigelt, valamint egy másik tipikusan osztrák fajta, a St. Laurent termesztésére. Az alacsonyabban lévő, dél-nyugati fekvésű homokos, agyagos rész inkább a kékfrankosnak és a merlot-nak kedvez, míg a Fertő-tó közelében lévő részen inkább a fehér szőlők, valamint a zweigelt a jellemző. A Fertő-tó közelsége azonban nemcsak erre, hanem az egész szőlőterületre hatással van. Az átlagosan nagyobb mértékű napsugárzást a tó tükre nappal elnyeli, amit aztán éjszaka visszasugároz. Ezek a körülmények optimális feltételeket biztosítanak a borszőlő termesztéséhez.

A családi vállalkozásban a szőlőmunkák fő irányítója Matthias Beck, ám a biológiai védekezésért Uli a felelős, aki egyébként részt vesz a borkészítésben is. Ebben azonban Judithé a meghatározó szerep. Az értékesítés, az adminisztráció és a logisztika Christine feladata. A szőlő alapozza meg a borász munkáját, ezért már itt kiemelt figyelmet fordítanak a minőségre. A hektáronkénti viszonylag magas tőkeszám mellett erőteljes hozamkorlátozást alkalmaznak. 2007-ben kezdték meg az átállást az ökológiai termesztési módszerek alkalmazására, amihez hektáronként ezer euró támogatást kaptak. Saját maguk állítják elő a trágyázáshoz szükséges komposztot. A permetezéshez nem használnak szisztematikus peszticideket - gyom- és rovarirtókat, gombaölőket -, hanem csak természetes anyagokat, így például gyógyteafőzetet. A szüret is kézzel történik, s csak az egészséges szőlőt dolgozzák fel. Az ültetvény 90 százaléka kékszőlő, 10 százaléka fehér szőlő. A pincészetben évente mintegy 95 ezer palack bor készül.

A még ma is alig több mint harmincesztendős Judith Klosterneuburgban ismerkedett meg a borkészítés elméletével, majd Franciaországban Bordeaux-ban, Olaszországban Piemontban, valamint Chilében szerzett gyakorlati tapasztalatokat, majd hamarosan átvette a családi vállalkozás irányítását is. Az azóta készített, számos elismerést elnyert boraik már döntően az ő ízlését, stílusát tükrözik.

Komplex, elegáns, karakteres borok készítésére törekszik. Ebben fontos szerepet szán a hordóknak is, ám csak annyit, hogy a fa csak támogassa a folyamatot, s ne nyomja el a gyömölcsösséget. A hordós érlelést a fehérboroknál is alkalmazza, ugyanis az a véleménye, hogy ennek eredményeként karakteresebbek lesznek a borok, s hosszabb ideig képesek megőrizni értékeiket. Véleménye szerint a szőlő mellett a borban benne kell lennie annak a vidéknek, a talajnak, a mikroklímának, ahol az nevelkedett, csakúgy a borász személyiségének.

Már nagyon várja az idei szüretet, hiszen hivatalosan ez lesz az első alkalom, hogy immáron az ökológiai módszerekkel termesztett szőlőből készülhessenek el az új borok. Különösen a csúcsmunkák idején sok magyar vendégmunkást foglalkoztatnak. Hogy velük könnyebben szót értsen, illetve Magyarországon is könnyebben boldoguljon, Judith elkezdett magyarul tanulni, ám ez idő hiányában kissé háttérbe szorult. A kislánya azonban szorgalmasan tanulja nyelvünket.