Nagy a sürgés-forgás a pálinkafőzőknél, nem meglepő, hiszen a cefrefőzetési szezon kellős közepében járunk. Júliusban a cseresznyével, meggyel indult a szezon, majd következett a barack, az alma, a körte és legvégén decemberben a szőlő.

A tapasztalatok szerint kedvezett az időjárás a baracknak. Jóval több cefrét hoztak a tavalyihoz képest, de a cseresznyéből, meggyből kevesebb lett.

– Minden pálinkafőző más és más alsó limitet határoz meg, hogy mennyi cefrét főz ki. Nálunk ez 120 liternél kezdődik – mondta el lapunknak Kozma Erzsébet, a pellérdi pálinkafőzde üzemvezetője. – A cégünk 2012-től működik, javarészt 50-60 kilométeres távolságból jönnek főzetni, de mostanában érkeznek távolabbról is: Dombóvárról, Siófokról, Budapestről.

Azt is megtudtuk, mi a jó pálinka titka. Nem mindegy, hogy milyen minőségű gyümölcsből és miként készítjük a cefrét. Korábban a fáról lehullott, rothadt szilvákat, barackokat, almákat, körtéket gyűjtötték össze, ám az idők során jelentős szemléletváltozás történt. A jó, zamatos, finom pálinka érett, étkezésre alkalmas gyümölcsből készül, míg a rohadt gyümölcsből készült pálinka íze dohos. A másik fontos szempont, hogy a gyümölcsöt összezúzva tegyük egy zárható, műanyaghordóba. A cefrére is oda kell figyelni, naponta kevergetni kell, majd a leforrt cefrét légmentesen lezárva, megfelelő hőmérsékleten, hűvös helyen kell tárolni.

– Akkor jó, ha tükörképünket meglátjuk a tetején. Az öregek viccesen úgy mondták, utána már nem érdemes a cefrében gyönyörködni, teljesen le kell zárni a hordót, és inkább a szép asszonyokra kell figyelni – mesélte mosolyogva Kozma Erzsébet.

Egy-egy család alkalmanként 20-25 liternyi pálinkát főzet. A legtöbbet barackból, szilvából, szőlőből készítik, melyekből egy literhez 7-10 kilogramm szükséges.