A 35 éves borász nem ezt az utat választotta. A szőlő a vadkerti lélek része, vallja, amikor beszélgetünk. Jó öt éve még háromezer hektáron – két villányi nagyságú borvidéken – szorgoskodtak a gazdák, ma azonban kevesebb az ültetvény.

A szőlő szeretetét nagyapámtól és apámtól örököltem. A nagymamám még 82 éves korában is kijár a 10 hektáros birtok melletti tanyánkra meszelni és szőlőmunkát végezni. Én vagyok az a családban, aki tovább viszi a mesterséget. Érzelmileg kötődöm a földhöz, az ültetvényekhez – teszi hozzá a fiatalember, akinek egyre több bora elismerést vált ki a szakemberekből.

Néhány hete, a városi borversenyre Soltvadkert legjobb vörösborát készítette el. Korábban a három város – Kecel, Soltvadkert Kiskőrös – regionális borversenyén is aranyérmet szerzett. Lantos Szabolcs egy-két éven belül húsz hektárról szüreteli majd a szőlőt, addigra fordul termőre a nemrég telepített ültetvények többsége. Olcsó lenne azt írni, hogy rossz időben, rossz helyen próbálkozik a borász, de tény, a gazdasági válság nem kedvez a vállalkozás megerősödésének.

Beszélgetőpartnerem azonban azt mondja, hogy ő nem annyira a gazdasági nehézségektől, mint inkább az időjárás szeszélyétől tart. Éppen két éve annak, hogy május elején szinte az egész birtoka elfagyott. Ez volt élete mélypontja. Akkor megfordult a fejében, hogy hátat fordít a szőlőnek. Végül úgy döntött, hogy nem adja fel: egy másik helyen új ültetvényt telepített, mert bízott a jövőben.

Ami pedig az alföldi borászok presztízsét illeti: mi soltvadkertiek azon vagyunk, hogy javítsunk a képen. Tavalyelőtt Frittmann János az év borásza lett idehaza. De a Font család is sokat tett azért, hogy jobban csengjen a környék neve – teszi hozzá Lantos. Az ambiciózus fiatalember azt mondja, hogy keményen meg kell küzdeni a sikerért. Egy tervet dolgozott ki: előbb az ültetvényi hátteret alakítja ki, utána a technológia fejlesztésére, majd később a piacszerzésre fordít nagyobb figyelmet. Mint mondja, nem az alföldi borászok által vallott szlogen – a mindennapok bora – alapján akar termelni. Ehelyett az ünnepnapok borát akarja előállítani. Úgy véli, hogy az ültetvényein termő vagy termőre forduló jól ismert fajták, ezerjó, cserszegi fűszeres, rajnai rizling, kékoportó, kékfrankos, merlot és cabernet-ek mellett a kadarkából és a sznobok által nem sokra tartott kövidinkából is lehet nagy borokat készíteni.

Az idõ majd bebizonyítja, hogy igaza lesz-e.