Megtudjuk tőle, hogy nagyköveti munkájában nagy hangsúlyt kapott hazánk népszerűsítése, amelynek során borakadémikusként intenzíven foglalkozott a nemzeti kultúránk fontos részét képező magyar bor propagálásával. Az általa tartott borbemutatókon a legnagyobb sikerük mindig a tokajiaknak volt, ami nemcsak a részvevők azonnali visszajelzéseiben, hanem a sajtóvisszhangban is visszatükröződött. Például egy ilyen kóstoló alapján választott a Vinos & Copas chilei szakportál egy 6 puttonyos tokaji aszút 2009-ben az év édes borának.

Mielőtt folytatjuk a borozást, egy kicsit pillantsunk bele dr. Kosárka József életrajzába. Nagyon vázlatosan. Tokióban kultúrattasé volt, Caracasban konzul, Mexikóvárosban, Limában, Santiagóban nagykövet. Többek között a Magyar Bor Akadémia rendes tagja, a Mexikói Bor Akadémia tiszteletbeli tagja, a Perui Sommelier Szövetség tb. tagja, a tokaji, a szekszárdi és a csopaki borrendek tagja.

A limai San Martin Egyetem Bor Intézetében 2004-2006 között vendégprofesszor volt. Zsűrizett hazánkban, Mexikóban, Chilében, Peruban, Argentínában, Ausztriában. Cikkei jelentek meg olyan szaklapokban, mint a VITIS, az AndesWines, az El Periodista (Chile), a Dionisos, a Barricas, a Yema del Gusto (Peru), a CAV (Venezuela), a CavaArgentina (Argentína) és a magyar Borászati Füzetek. Elismerései között van a mexikói Becsületrend, és elnyerte Peruban Az év nagykövete címet.

És akkor térjünk vissza a tokajihoz.

– Tény, hogy ha külföldön valaki tud arról, hogy hagyományos bortermelők vagyunk, akkor szinte kivétel nélkül a tokajit hozza szóba és többnyire édes borként ismeri. Sajnos, többen vannak, akik már hallottak a tokaji borokról, mint akik kóstolási élményre is szert tettek. Jóval kevesebb azok száma, akik azt is tudják, hogy tulajdonképpen milyen borok készülnek történelmi borvidékünkön. Világjáró és rendszeres borfogyasztók között gyakran megforduló „újhelyi magyar emberként” szomorúan tapasztalom, hogy szűkebb régiónkon túl nem akkora a hírnevünk – állapítja meg dr. Kosárka. Így folytatja:

– Örvendetes fejlemény, hogy az utóbbi években a tokaji aszúk igen jól szerepeltek fontos nemzetközi borversenyeken, és tekintélyes külföldi szaklapok többet is magas pontszámokra méltattak. Ezek fontos jelzések, de alig van közvetlen hatásuk a piaci pozíciók javítására. Az édes borok iránti kereslet ugyanis meglehetősen korlátozott, és erősek a versenytársak. Aki természetes édes bort keres, annak még inkább a franciák (Sauternes és Barsac) vagy a német és kanadai jégborok ugranak be.

A jövőt így látja:

– Biztos, hogy nem segíti a külföldi fogyasztót, ha ennyi féle és minőségű tokaji bor között kell eligazodnia. Én úgy látom, hogy az aszút és a száraz furmintot kellene kiemelni és jóval hatékonyabban kommunikálni. A bormarketingben e téren perspektivikusabb gondolkodást és nagyobb bátorságot is el tudok képzelni, mert áttörést csak így lehet elérni.

Élményeiből:

– Nagyköveti munkámban nagy hangsúlyt kapott hazánk népszerűsítése, amelynek során borakadémikusként intenzíven foglalkoztam a nemzeti kultúránk fontos részét képező magyar bor propagálásával. Az általam tartott borbemutatókon a legnagyobb sikerük mindig a tokajiaknak volt, ami nemcsak a részvevők azonnali visszajelzéseiben, hanem a sajtóvisszhangban is visszatükröződött. Például egy ilyen kóstoló alapján választott a Vinos & Copas chilei szakportál egy 6 puttonyos tokaji aszút 2009-ben az év édes borának.

Ha újságírók a borokkal kapcsolatos ügyködéseimről kérdeztek, mindig elmondtam, hogy a tokaji aszú az ünnepek és a meghitt pillanatok itala, a karácsonyi ebédhez vagy az esküvői vacsorához sokkal jobban illik, mint a pezsgő. Az előző perui köztársasági elnök, akihez egy magyar származású tanácsadója révén juttattam el közvetlenül néhány üveggel, többször is azzal koccintott. (A nagyköveti ajándékok arrafelé ilyen szintre „hivatalos úton” többnyire nem jutnak el, mert „menetközben” általában már gazdára lelnek.) Az idén az egyik chilei tiszteletbeli konzulunknak egy szép 5 puttonyos volt az ünnepi ajándéka széles üzleti kapcsolati köre részére.