Kínában a modern boripar a 19. század végén született, már 1892-ben a nyugati világból származó minőségi bortermelésre alkalmas szőlőfajtákat és gépesített termelési módszereket vezettek be, megalapították az első borászatot (Chang Yu Borászat) Yantai városában.

A népköztársaság megalapítása után (1949) a főbb fejlesztések 1958-1963 között történtek, amikor hasznosították a Sárga-folyó völgyét. Szőlőfajtákat telepítettek be Bulgáriából, Magyarországról és a Szovjetunióból. Új borászatok jöttek létre ebben az időszakban Henanban, Anhuiban és Jiangsuban. 1978-ra a bortermelés elérte a 64 000 tonnát (megj. a kínaiak a bort nem hektoliterben, hanem tonnában számolják, ami sokszor ad félreértésre okot, hiszen a hagyományos bortermelő országokban a tonnában kifejezett mennyiség alatt mindig a leszüretelt szőlőt értik) míg ez 1949-ben csak 200 tonna volt. A KKP 11. Konferenciájának (1978) harmadik plenáris ülése után nagy változások következtek be a boriparban. A „váltás a gabona likőrről a gyümölcs likőrre” döntés meghozatala új lehetőséget hozott a borászati fejlesztésekben. A bortermelés 1981-ben, 1985-ben és 1988-ban 100000, 230 300 illetve 300 850 tonna volt. Megjelentek a nemzetközi multinacionális cégek, amelyek tőkét, modern szőlészeti, borászati technológiát, szaktudással rendelkező szőlészeket, borászokat, nyugati stílusú borokat és borkultúrát hoztak az ágazatba.

1980-ban létrejött az első kínai-francia („sino-french”) vegyes vállalat, a Dinasty Winery Corporation, 1982-ben a Great Wall Winery a Seagram cég szakmai segítségével. A Pernod Ricard cég 1987-ben jelent meg a kínai piacon, amikor létrehozta a Beijing Friendship Winery céget. 1996-ban a nemzeti borágazat fejlesztése újabb lökést kapott a kormányzat propagandája miatt, ami egyre nagyobb hangsúlyt helyezett a kulturált borfogyasztásra és annak egészséges hatásaira.

Jelenleg Kínában kb. 800 borászat működik 5 főbb termelő régióban(ebből kb. 300 mondható „igazi” borászatnak), ezek közül kevesebb mint 10 vegyes vállalat. A piac 54%-ot 6 fő vállalat uralja: Great Wall, Dragon Seal, Changyu, Dynasty és Huadong pincészetek, illetve a Lou Lan pincészet. A pincészetek éves átlag kapacitása 2000 tonna, azonban 70% 1000 tonna alatti, 20% 1000 és 5000 tonna közötti, 10% pedig 5000 tonna feletti kapacitással rendelkezik. Az előbb említett 6 pincészet közül csak az első 4 kapacitása több mint 10 000 tonna. A termelő régiók és termőterületek megoszlása:

Bohai-öböl, Shangdong-félsziget (termőterületek 30%-a); az észak-nyugati területek(Ghansu, Xinjiang, Ningxia – termőterületek 27%-a); észak-keleti területek (termőterületek 15%-a); ősi Sárga-folyó völgy (termőterületek 12%-a); Yunnan tartomány és egyéb területek (termőterületek 16%-a)