Az első napon Soproné volt a főszerep, a nemrég alakult Soproni Kékfrankos Kft. látta vendégül a borkedvelőket. Akinek itt nem sikerült kóstolnia, az sem maradt le a soproni nedűkről, ugyanis több pavilon is a hűség városának borairól szólt a négynapos fesztivál idején. A mostani kínálat is bizonyíték volt arra, hogy az ország észak-nyugati határán elterülő borvidék komoly potenciállal bír a játékos, gyümölcsös vörösborok terén.

A Lővér Pince 2005-ös syrah-ja és 2006-os cabernet sauvignonja szép érettséget és gyümölcsösséget mutatott. Iváncsicsék 2007-os pinot-ja és kékfrankosa szintén beleillik abba a vonalba, amelyik Sopron nevét előtérbe tolhatja az igazán iható vörösborok palettáján. A Taschner pincészet gyümölcsös pezsgői szintén érdekes színfoltot jelentettek az amúgy vörösbor dominanciájú borvidék kínálatában.

Másnap egy kellemes beszélgetős borkóstolóra sikerült benézni a Prestige Reserve márka atyjának, Doszpod Lászlónak a borkuckójába. Azon kívül, hogy ez remek alkalom volt arra is, hogy egy kicsit elbeszélgessünk borról, irodalomról és kultúráról, lehetőség volt arra is, hogy Szekszárd és Villány egy-egy elismert bortermelőjének segítségével kerüljünk képbe a két borvidék stílusát és potenciálját tekintve.

Vida Péter Szekszárdról négy bort hozott. Elsőként egy olyan kadarkával kedveskedett, amely kilencven éves tőkéken termett, s olyan mélységeket mutatott, amelyet kevés bor tudhat magáénak ebből a hungaricum fajtából. Már mély tónusú színe is árulkodó volt. Testessége, gyümölcsössége és fűszeressége olyan komplexitást adott, ami a fesztivál egyik meglepetés borává avanzsálta ezt a 2007-es kadarkát. Ez után következett az Estve, egy 2005-ös házasítás (cabernet sauvignon, merlot, pinot noir), ami érettségével, gyümölcsösségével és eleganciájával villantott. Harmadikként egy hordóminta jött a borsorban, egy 2008-as merlot. Még a hordó erős hatása alatt áll, de már bontogatja szárnyait: intenzív gyümölcsösség, csokoládé és fűszerek jellemzik ezt a kiváló szekszárdi tételt. Komplexitása és testessége mindenképpen hosszú és sikeres jövőt jósol ennek a bornak. Végül, de nem utolsó sorban egy 2006-os Cabernet franc zárta a sort. Komplex, optimális testesség, intenzív gyümölcsök illatban és ízben is. Fűszeresség, csokoládé, vanília és rengeteg piros bogyós gyümölcs, illetve szilva. Feszes, sűrű textúra. Utóíze percekig bombázta még a nyelőcsövemet és a garatomat. Nagy élmény volt. Annyi megjegyzés azért még ide illik, hogy az Estve és a franc gyümölcsösségét egy leheletnyit lefedte az oxidáltság, de ezt már csak a „white orrúaknak”.

Miközben megmártóztunk a szekszárdi vörösborok nyújtotta élményben, megérkezett Malatinszky Csaba, aki három komoly villányit hozott magával. Kezdésnek egy mára klasszikussá vált cuveét, a Noblesse Cabernoirt (cabernet sauvignon, cabernet franc, pinot noir) kóstoltuk. A 2006-os évben szüretelt szőlőből készített házasítás már egy jól bevált recept. Ehhez ráadásul saját élesztőt használ. Sok, de érett tannin, komplex, sűrűn szőtt textúra, feszes nagy bor. Magas fokú elegancia. Mély gyümölcsösség, csokoládé, vanília és a fajtákból adódó nagyszerű fűszeresség az, ami kiválóvá teszi ezt a tételt. A Malatinszky borokból kóstoltunk még egy 2007-es franc-t és egy sauvignon-t, mindkettőt a Kúria sorozatból. Fantasztikus harmóniát és struktúrát mutatott mind a kettő, komplexitásuk is fej-fej mellett halad. Fűszerek, érett gyümölcsök és tanninok, csokoládé és vanília. Nehéz eldönteni, hogy melyik a szebb tétel. Volt az asztalnál, aki a sauvignonra, volt, aki a franc-ra voksolt. Én legfeljebb a sorrenden vitatkoznék, hogy melyiket nyissuk ki előbb.

A mostanában ocsúdó Badacsony boraiból is kóstolgattam. A Borbély pince új tételei közül több olyan bor is volt, ami elnyerte tetszésemet. A 2008-as olaszrizling és a szintén '08-as kéknyelű-olaszrizling házasítás jó példája az ásványosság, a gyümölcsösség és a jól ihatóság kritériumainak. Érdekes, hogy míg a 2007-es kéknyelű az egyik kedvencem volt a családi pincészet boraiból, addig a 2008-as inkább tetszett az olaszrizlinggel párosítva, mint önmagában fajtaborként. Kellemes perceket okozott a késői szüretelésű szürkebarát és az olaszrizlingből készült jégbor is.

A Balaton-felvidék az egyik legígéretesebb terület a magyar borvidékek közül, sok a tanulnivaló, akár a borkészítés, akár a piacépítés területén, de egy biztos: az adottságok kiemelkedőek, a tapasztalat bővül, úgyhogy a közeljövőben biztosan sokat hallunk még a Balaton-felvidék borairól.

Tetszettek a Ferenczi (Szekszárd) és Debreczeni (Etyek) pincészet borai. A két borászat családi szálakon keresztül fonódik egymásba. A Ferenczi merlot (2008), ismét egy jó példa arra, hogy Szekszárdon nagyon is jó helye van a e fajtának. Érdekes kontrasztot mutatott a szekszárdi és az etyeki pinot, mindkettő a 2007-es évben fogant. Míg a szekszárdi inkább melegebb stílusú és gyümölcsösebb volt (kicsit újvilági), addig az etyeki hűvösebb eleganciájával (inkább a burgundiai stílusra hajazva) hódított. Mindkettő izgalmas volt, de az etyeki tarolt nálam.

A fesztivál és a kóstolt borok után tanulságként talán azt tudnám kiemelni, hogy egyre inkább kezd beérni az a sok munka, új tudás és beruházás, amely a rendszerváltás óta erre a szép ágazatra „zuhant”. Szép is a nagy szabadság, de mi van, ha nem tudunk élni vele? Szerintem tudunk. Egészen bizonyosan sok bornak kell még lecsorognia a torkokon ahhoz, hogy optimálisan és jól kihasználjuk a rendelkezésre álló természeti értékeinket és hagyományainkat, de a borászokkal és kereskedőkkel folytatott beszélgetésekből azért kihallani a lehetőséget arra vonatkozóan, hogy érdemes Magyarországon bort készíteni. Ez egy nehéz és rögös út, ráadásul sokan vannak olyanok is, akik vitatkoznak azzal, hogy javul a helyzet, javulnak a piaci feltételek. Nekik is igazuk lehet, számtalan dolog nehezíti a normális boldogulást ebben az országban. Ha azonban azt nézzük, hogy a rendszerváltás előtt és környékén milyen borok készültek itthon, s ugyanezt megnézzük most: vitán felül áll, hogy jó irányba indult el az ágazat. Lassan a külföldi szaksajtó is felfedezi magának a magyar borokat, ez is segítő jobbot jelenhet az ágazat szereplőinek. Igyunk mértékkel, jó magyar borokat!