Frittmann János az „Év Borásza” úgy véli: nem elég, ha egy bornak nincs hibája, erényének is kell lennie.

A tavalyi év soltvadkerti szempontból mindenképpen szerencsésnek mondható. Hogy csak a legismertebbeket említsük: Puskás Lajos, az Anna vendéglő tulajdonosa átvehette az "Év vendéglőse" címet, Szávay Ági teniszezőnő az "Év női sportolója" címet kapta, Káposzta Lajos esperes az „Év lelkésze” lett és végül, de nem utolsósorban Frittmann Jánost találta legméltóbbnak az "Év bortermelője" nívós címre a szakma.

A Magyar Bor Akadémia 16 esztendeje adja át minden évben a legjobb hazai borásznak ezt az elismerést, de még sohasem volt arra példa, hogy alföldi borászt tüntettek volna ki a címmel.

- A kiemelkedő országos egyéni sikernek köszönhető soltvadkerti dicsőség a jövőben remélhetőleg majd az egész régió hasznára válik - hangsúlyozta Frittmann János, a neves soltvadkerti bortermelő, akit egyáltalán nem volt könnyű utolérni, amióta nyilvánosságra került a győzelme.

- Az ország figyelmének a központjába került városunk, s bízom abban, hogy napjainkra már mindenki előtt bizonyossá vált, hogy ezeken a területeken a szakadatlan szorgalommal, vasakarattal és kitartással párosuló szakmai tudás beérlelte gyümölcsét. Én személy szerint nagyon büszke vagyok arra, hogy Soltvadkert jó hírnevét öregbíthetem. Mint ahogyan az is rendkívül jól esett, hogy Lehoczki Ferenc polgármester az elsők között gratulált a jó hírhez és a Városházán fogadást adtak a tiszteletünkre.

Volt idő, amikor nem igazán hangoztatta szívesen az ember, hogy az Aranyháromszögben lakik.
- Évekkel ezelőtt még én is nagyon sokat bosszankodtam amiatt, hogy szégyenkeznünk kellett a versenyeken, hogy alföldi borászok vagyunk, mégsem fordult meg a fejemben soha, hogy más borvidékek zászlaja alatt nevezzem be borainkat. Inkább minden lehetséges fórumot felhasználtam arra, hogy bebizonyítsam, élnek becsületes bortermelők is ezen a vidéken, akik a fáradságos munkával megtermelt szőlőből igen kiváló nedűket készítenek.

Sajnos, a negatív hírverés nagyon erősen működött és bár más borvidékeken is előfordultak borhamisítások, a mi térségünket valamilyen ok miatt sokkal jobban kiemelték ezen a téren.

Mennyire változott meg az életed, amióta az év borásza lettél?
- Eddig sem volt túl sok szabadidőm, most azonban már egyáltalán nincs. Március közepéig már decemberben teleírtam a naptáram az előjegyzésekkel. Konferenciákra, konzultációkra, versenyekre hívnak, s én a lehetőségeim szerint mindenhová elmegyek, hogy megragadjam az alkalmat, amikor a Duna Borrégió kiválóságát hirdethetem. Sokan nem is tudják, hogy az ország legnagyobb szőlőtermő területe a miénk - de én eddig is így tettem, és most már, mint a borász szakma nagykövete ezután is bemutatom a térségünket és felhívom a hallgatóságom figyelmét jó borainkra. 

Sokan lettek december óta kíváncsiak a Frittmann borokra?
- Rengeteg gratuláló, elismerő üzenetet, sms-t, e-mailt kaptunk ismerősöktől és idegenektől egyaránt. Sokan jelentkeztek be pincészetünkbe borkóstolásra is. Most a fogyasztókat kell meggyőznünk, hiszen ők a legjobb terjesztési ügynökei termékeinknek. Vallom, hogy az ilyenfajta direkt marketing a legcélravezetőbb.

A szakmabeliek már régóta ismerik a borainkat, tudják, hogy az alföldi aranyhomokon is lehet minőségi bortermelésről beszélni. Mi is tudjuk, hogy jók a boraink, hiszen a soltvadkerti földeken kiváló minőségű gyümölcsök teremnek, s mivel a szőlő is gyümölcs, nem kérdéses, hogy megfelelő a borkészítéshez használt alapanyag is.

Azonban azt is tudomásul kell venni, hogy a technológiai fejlődéssel mindenkinek lépést kell tartani. Nem elég, hogy nincs egy bornak hibája, valami erényének is kell lennie, hogy kiemelkedjen a többi közül. Apáink hordóiban még szinte magától erjedt ki a bor, ma már jobban oda kell figyelni rá.

A borászok nem irigyek?
- Nem tapasztaltam. Aki okosan gondolkodik, tudja, hogy ez az elismerés az egész borvidéknek a hasznára válik. Összefogással, a jó elgondolások közös kivitelezésével pedig vissza tudnánk állítani a térség pozitív hírnevét. Nekünk régiós szinten kell összefognunk a világpiac hazánkba betörő borai ellen. Az illúzió, hogy mindenki a borászatból éljen meg, de a lehetőségeinket maximálisan ki kell aknázni.

Le kellene ülnünk és egy közös marketingstratégiát felállítanunk a cél érdekében mind a szőlő, mind pedig a borértékesítés területén. Ehhez azonban először is minden pincének fel kell mutatni egy egyedi, különleges értékű bort, ami húzóerő lenne a többi bor számára is. 8-10 pince már megadja a régió patináját. Nincs ez másként a többi borvidékeken sem.

Öten kerültetek be a legjobbak közé. A riválisok hogyan élték meg, hogy te lettél a győztes?
- Úgy gondolom, ebben az ötös csapatban mindenki esélyes volt a cím elnyerésére. A jelölteket és komoly pincészeteik kiváló borait régóta jól ismerem. A "riválisokkal" hosszú évek óta jó a viszonyom, Szőllősi Misivel még barátok is vagyunk. Szerintem, jövőre bármelyikük nagy reményekkel szállhat ismét ringbe.

Nem felejted el sohasem hangoztatni, hogy a cím a tiéd, az érdem azonban közös a testvéreddel.
- Családunk több generációra visszamenőleg a szőlőtermelésből élt meg Soltvadkerten, úgyhogy mondhatjuk úgy is, István testvéremmel szinte beleszülettünk a borszakmába. Amikor évekkel ezelőtt úgy döntöttem, hogy a minőségi bortermelésben kell keresni a boldogulást, közös megegyezéssel osztottuk el a feladatokat.

Természetesen kettőnk helytállása nem lett volna teljes, ha nem állnak mögöttünk a feleségek, akik mindig biztosítják a kiegyensúlyozott, nyugodt családi hátteret. Az is örömmel tölt el mindkettőnket, hogy gyermekeink is követik a családi tradíciót. A bor bizalmi termék, ezért soha egyetlen fázisban sem hagyhatjuk magára. A metszéstől a szüretelésig figyelemmel kell kísérni a műveleteket, s ez bizony egész embert kíván, mint ahogyan a megfelelő marketing is.

Ezért jó, hogy ketten vagyunk - a Frittmann Testvérek.