Mind az eladók, mind a borkritikusok abban érdekeltek, hogy minél érdekesebben és érdekesebbnek írják le a borokat – az olvasók, azaz a fogyasztók pedig abban, hogy minél színesebb leírásokat olvassanak, és minél különlegesebbnek tudják az általuk fogyasztott borokat. Ez vezet ahhoz az öngerjesztő folyamathoz, hogy idővel egyre különlegesebb ízeket vélnek felfedezni.

Coco Krumme borszakértő egy érdekes vizsgálatot végzett el. 3000 borleírást dolgozott fel: a borok ára 5 és 200 dollár közé esett. A szavakat aszerint súlyozta, hogy hányszor fordulnak elő olcsóbb, illetve drágább borok leírásában. Ezután az egyes borleírásokat vizsgálta meg, és az előforduló szavak alapján megpróbálta megjósolni, hogy a bor milyen árkategóriába esik. A módszer működött.

Az elemzés azt mutatta, hogy az „olcsó” szavakat gyakran használják, míg a drága borok leírásában szereplő szavak csak ritkán fordulnak elő. Ebből arra következtethetünk, hogy a kritikusok hajlamosak frissíteni a szókincsüket, új ízárnyalatokat felfedezni, amikor drága borokat kóstolnak. A drága borok leírásában szereplő tipikus szavakat négy csoportba lehet osztani:

• „sötét” szavak, mint intense 'intenzív', supple 'alkalmazkodó, rugalmas, hajlékony', velvety 'bársonyos', smokey 'füstös';

• egyedített ízek, mint tobacco 'dohány' vagy chocolate 'csokoládé', szemben az olcsóbb borok leírásában használt fruity 'gyümölcsös', good 'jó', clean 'tiszta', tasty 'ízletes', juicy 'tartalmas, érdekes';

• exkluzív benyomást keltő szavak, mint old 'régi', elegant 'elegáns' vagy cuvee 'küvé', szemben az olcsóbb leírásokban megjelenő pleasing 'kellemes', refreshing 'frissítő', value 'érték, megbecsül' vagy enjoy 'élvez'

Szerkesztőségünk számára sem világos, hogy a supple mitől sötét, az old mitől exkluzív (szemben például a value-val) stb.

Ezen kívül az olcsó bort tipikusan csirkéhez, vagy pizzához, a drágát kagylóhoz vagy sertéshúshoz ajánlják.

Gondolhatnánk, hogy a drága borok valóban ízesebbek, vagy éppen azért adhatóak el drágábban, mert ízesek. Krumme szerint azonban az ízanyagokat a vegyészeti kutatások nem tudták kimutatni, márpedig ha az ember érzékszervei kifinomultabbak is lennének a műszereknél, az igen valószínűtlen, hogy az ember pontosan azonosítson ízeket, melyeket a műszerek durván sem tudnak kimutatni.

Krumme felhívja a figyelmet arra is, hogy a nyolcvanas években a kritikusok még csak a bor testességéről beszéltek. A bor lehetett supple 'alkalmazkodó, rugalmas, hajlékony' vagy strong 'erős', masculine 'férfias' vagy feminine 'nőies', esetleg előfordultak költői hasonlatok, mint „olyan, mint egy tizenöt éves lány nevető kék szemekkel”. Bizonyos tulajdonságokat ma is egyértelműen meg tudunk különböztetni: egy bor lehet száraz vagy édes, taninos, könnyű vagy testes. Ezek, vagy az olyanok, mint a gyümölcsös vagy telt, segíthetnek a borok kiválasztásában, megkülönböztetésében. Kezdetben az ízekről az objektivitás érdekében kezdtek írni, ám ez a folyamat túl messzire ment, s a melléknevek ma már inkább az árra utalnak, nem az ízekre – fejezi be cikkét a szakértő.