Generációk nőttek fel az országunk szépségeit a nagyközönség számára feltáró természet-dokumentumfilm sorozaton, ahol lépésszámlálóval járták a szebbnél szebb tájakat. Kökény ugyanezt tette biciklivel, különleges versenybicikliből átalakított, speciálisan ezt a cél szolgáló biciklis GPS-el és kamerával, valamint a modern írók fegyverével a laptoppal, hogy minden nap végén a Duna Borok kertjének blogján, mint Bridget Jones beszámoljon az aznapi élményiről. Amiben voltak ugyan szélsőségek, főként az időjárás- és útviszonyoknak köszönhetően, de egy percről percre megszervezett programról van szó, ahol Kökény feladata a kerekezés, a kóstolás, fényképezés, videózás és a tudósítás volt. Az érzelmek nem voltak belekalkulálva a munkaszerződésbe, de, hogy azok is a felszínre törtek az sok mindet elárul:

Indulunk és érkezünk...
Kökény, az "Elindult a bortúra" (http://www.dunaborokkertje.com/?p=114) című, a túra első bejegyzése minden érző, valaha már nagy utazást tett olvasóban felébreszti az érzelmeket és az olvasó veled együtt éli át a búcsúzás pillanatát.

Milyen volt ezzel szemben a fogadtatás, milyen volt megpillantani újra a Budapest táblát?
"A Budapest tábla hazaérkezésnél már nem volt olyan egetverő, hiszen a párom és gyermekem már Szigetcsépnél fogadott, így az utolsó kilométereket már közösen tettük meg a Szabadságtéri Hüttébe, ahol kánikulai fogadtatásban volt részem. A jóbarátok és néhány rajongó személyesen fogadott, de rengetegen tartottak a nagy melegtől, akik inkább a hűvös szobában a monitor elől várták, hogy hazai pályáról köszöntsem őket, bár a Duna Borok Kertjében finom hűvös borok várták volna őket a Borlapról, az általam kóstolt borokkal melyet aznap avattam fel. "

Hogyan fogadtak az utad során a borászok?
"A mögöttem álló csapat előre tájékoztatta a borászokat az érkezésemről, akik minden tekintetben nagyon kedvesek voltak. Folyamatosan tartották egymással a kapcsolatot, hogy mit szeretek, milyen étellel várjanak, milyen borokat kedvelek, mi az, amit eddig még nem ettem, mivel tudnának a kedvemben járni. Érkezésem ünnep volt számukra. Zseniális, nagyszerű embereknek tartom őket. "

Akarva, akaratlanul felmerül az emberben a kérdés, hogy ha, mint Mátyás király inkognitóban érkezel ugyanígy fogadtak-e volna?
"A kérdés jogos. Volt egy házaspár, aki komolyan vette az induláskor tett hívószavamat és követett a túra során, végeredményben azt mondták, hogy nagyon nem bánták meg. Felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára, amikor Frittmann Jánosnál 14.30-tól éjfélig 22 palack bort kóstoltunk velük és a napot a Frittmann Pincészet legszebb vörösborával zártuk. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a Duna Borrégió borturizmusa még nagyon gyerekcipőben jár. Én voltam ennek a gyerekcipőnek az egyik személyes sámfája, mert nem vagyok az az ember, aki nem mondja ki azt, amit gondol, pláne nem vagyok az az ember, aki nem írja meg azt amit gondol. A blogon leírtak tehát tényleg őszinte vélemények. Így azt gondolom, hogy, aki előre jelzi a kóstolási szándékát biztosan kellemes élményekkel lesz gazdagabb."

A borturizmus csapatjáték, mennyire nyitottak erre a borászok?
"Legyünk őszinték, ezek az emberek inkább még szólójátékosok, egyéni tehetségek. Vannak kezdeményezések, próbálkozások, hogy közös játékra bírják őket, de ez nem csak a régió sajátossága. Bár vannak, akik felismerték, hogy vannak kis- és vannak nagyobb pályák, de még mindig vannak, akik inkább egymással versenyeznének. A választ erre a kérdésre nekem egy kép jelenti, amint Frittmann János, Font Sándor poharából, tokaji bort iszik. Ezt tekintem követendő példának, hiszen egy a cél: A MAGYAR BOR! Ennek a képnek a megalkotása, ennek a terméknek a nemzetközi piacon való bevezetése és eladása.

"Gyermekcipős borászok felnőtt borai"
"Hiszem, hogyha a franciák és a spanyolok, vagy más nagy borásznemzet megtudta tenni, a magyar borászok is felismerik ezt a lehetőséget, túllépnek saját árnyékukon és megtalálják a saját hangjukat. Most még gyerekcipőben járnak, próbálgatják saját határaikat. Miután bizonyítottak maguknak, azt követően tudnak majd csoportosan is eredményeket elérni. De ehhez fel kell még nőniük. A boraik ugyanakkor már felnőttek, gyönyörűek, szépek harmonikusak már csak a borászoknak kell legyőzniük a saját magukkal szemben támasztott kishitűségüket. Ezeknek a boroknak nagyobb a lángjuk, mint a füstjük!"

Mi volt a legnagyobb élmény?
"Ez egy olyan túra, amit mindenkinek ajánlok, olyan tájakkal szembesültem, amiről nem is gondoltam, hogy Magyarországon létezik. Leginkább maga a Róna varázsolt el. Olyan hatalmas, hogy egészen picinek éreztem magam. Látnom kellett, hogy megértsem Petőfi gondolatait, képi világát, idézeteit. Ezt egy magamfajta városi ember el sem tudja képzelni, amíg nem látta. Nagyon hálás vagyok az életem ezen szakaszáért, a lehetőségért, hogy megismerkedhettem ezekkel az emberekkel, akik elhivatottak, komolyan gondolják a munkájukat, nem kényszerből, hanem szeretettel viszik tovább a fiatalok is a hagyományokat, akár Szőke Sanyiéknál, akár Sümegi Zsombor, akár Gálék gyermekei, de említhetnék bárkit. Rendkívül szerencsés emberek, hiszen meg van a tehetségük, meg vannak a szőlőterületeik és nap, mint nap szemmel követhetik azon fejlődéseit. Amikor elindultam éppen, hogy csak megjelentek a szőlőszemek, mire véget ért a túra három hét után, már ujjbegy nagyságúak voltak. Szó szerint várják, hogy beérjen a munkájuk gyümölcse, ez varázslatos dolog."

Nagyon friss az élmény, melynek személyes újraértékeléséhez, a videó, fényképanyagok feldolgozásához idő kell. Mi a folytatás?
"Az út nem ért véget, csak egy útszakasz zárult le mögöttem, a sok átélt élmény, rengeteg ötletet szült, amely még több utat nyitott meg.Ezek bejárása vár rám a következőkben, ezek kidolgozása vár a mögöttem lévő stábra. Továbbra is borutakat fogunk kitaposni, legyen szó villányi, szekszárdi, balatoni borvidékről. Elkezdődött valami és mi mindenképpen folytatni szeretnénk, hogy a magyar emberek kóstolják meg a magyar borokat, ismerjék meg a mögöttük álló borászokat, úgy ahogy én tettem, ezt kívánom mindenkinek nagy szeretettel!"

Minderre lehetőséget ad a június 22-től kezdődő Borszerda a szabadságtéri Hüttében, ahol minden héten a Kökény által megkóstolt borok adják a ház borát és melynek részleteiről minden héten naprakész tájékoztatást adunk, bemutatva a bor mögött álló borászt és borászatot.